A mágia története

Nem lehet azt mondani, hogy a mágia kezdete ekkorra vagy akkorra tehető. A mágiának nincs kezdete, és nincs vége sem. Amit több ókori forrásból is tudunk – többek között Platón leírásaiból – egykor létezett egy Atlantisz nevű hely, ahol a mágia a mindennapok részévé vált, természetes eszköz volt a gyógyításban, az államigazgatásban, és a mindennapi élet területein. Atlantisz egyszer és mindenkorra eltűnt, tudása azonban tovább él. Ma már nem tudjuk megmondani, hogy pontosan melyik kultúrtörténeti hely ezoterikus tudása származik Atlantiszról, és melyik alakult ki önállóan, azt azonban lehet sejteni, hogy a Földközi Tenger és az Atlanti óceán mentén (amelynek területére teszik a kutatók az egykori Atlantisz elhelyezkedését) az atlantiszi ezotéria fejtette ki áldásos hatását. A feltételezések szerint Atlantisz legnagyobb ezoterikus tudósai Hermes Trismegistos, a „háromszor magasztos Hermes” és köre voltak. Hermes alapgondolatait a Tabula Smaragdina nevű írásában tette közzé, ami nevét a gondolatokat hordozó smaragdtábláról kapta.

Hermes később az egyiptomi kultúrában is megjelent, ahol a hagyomány szerint Thot istennel azonosították, aki a tudás istene. Az atlantiszi tudás legmarkánsabban az egyiptomi kultúrában és vallásban jelenik meg a későbbiekben. Egyiptom fáraói és családjuk a Tudás letéteményesei, közülük kerülnek ki a beavatottak és a főpapok. Feltételezések szerint a beavatottak lehettek csak képesek felépíteni a piramisokat, megmozgatni azokat az óriási kőkockákat, amiket a tudo-mány mai állása szerint sem lehet felemelni a meglévő eszközökkel. Ezek a piramisok rejthették azokat az eszközöket, amik magukba sűrítették a mágia tudományát, erőt adtak, és elvettek.

Az utolsó beavatott, aki megkapta az egyiptomi mágia titkainak tudományát, Mózes volt. A zsidók kivonulása után Egyiptomban megszűnt a mágia tudománya, mindössze hagyományok, szertar-tások maradtak meg belőle. Mózes révén a zsidók vitték tovább a nyugati mágia tudását, és annak erejét a frigyládába zárva. Az Egyiptomból hozott tudáshoz hozzájárultak még a Keleten terjedő ősi mágikus kultuszok, ezek révén alakult ki a zsidók sajátságos mágikus elképzelései. Ezeket több úton terjesztették maguk között. Az írott Tanok legfontosabb eleme lett a Tóra, az öt könyvvel teleírt tekercs, me-lyet magának Mózesnek tulajdonítanak. Könnyen beláthatjuk azonban, hogy Mózes életéről, sőt haláláról nem írhatott maga Mózes, akinek ennél sokkal fontosabb feladata volt: népének veze-tése. Amit nem írtak le a Tórában, az beszéd útján terjedt tovább. Később tudós rabbik fontosnak látták, hogy a Tórához kapcsolódó olyan ismereteket is leírják, melyek belefértek az akkori vallási nézetekbe, ez a két gyűjtemény lett a két jeruzsálemi és a babiloni Talmud. Azok az ismeretek, melyeket nem tudtak beleilleszteni világnézetükbe, továbbra is csak szóban terjedtek, ez lett később az a szöveggyűjtemény, melyet Kabbalának nevezünk.

A hagyomány több izraeli mágust, boszorkányt és jóst tart számon. Saul király idejében annyira féltek a látnokoktól, hogy betiltottak minden ilyen irányú tevékenységet. Azonban szorult helyze-tében maga Saul fordult segítségért az endori halottlátó asszonyhoz, hogy idézze meg neki Sá-muel próféta szellemét. Sámuel mondta el neki, hogy Isten elfordult tőle, és már nem tekinti Izra-el királyának. Megjósolta Saul másnapi halálát is, ami a Biblia szerint pontosan be is következett. Ez a közjáték is bizonyítja, hogy a mágia már az ókorban is létezett, sőt elismert tudomány volt. A következő nagy mágus, akit feljegyezett a történetírás, a bölcs Salamon volt, akiről feltételez-ték mágikus erők használatát. Salamon erejéről elsősorban Dänniken írásaiban olvashatunk. A Bibliában is megemlítenek több prófétát, akik előre látták népük jövőjét, és ezek a jóslatok több-nyire be is következtek.

Természetesen Földünk más területein is kialakultak mágikus szertartások. A Távol-Keleten a hinduizmus és a jóga volt hatással a fejlődésre, míg Afrikában és Amerikában az atlantiszi ha-gyományokat vélik felfedezni.
Időszámításunk előtt 614-ben született meg a Távol-Keleten Siddhártha herceg, aki 28 éves koráig élte mindennapi életét, hogy azután elinduljon a megvilágosodás felé. Kezdetben önsa-nyargatással, aszkézissel próbált megindulni a lelki fejlődés útján, azonban hamarosan rá kellett jönnie, hogy a középút erre sokkal megfelelőbb. Megismerte a Kundalini-jógát, végül egy meditá-cióban megvilágosodott. Ekkor vált Buddhává, megtudta saját előző inkarnációit, és megkezdte tanítói munkáját. I. e. 532-ben távozott a földi életből. Mai ezoterikus tudásunk komoly része származik Buddha tanításaiból, de ezek csak jóval később váltak a nyugati ezotéria részévé.

Említésre méltó a zsidó Dániel élete is, aki a babiloni Nebuccadnezar király fogságába került. Miután megfejtette a király álmát, befolyásos szerepre tett szert az udvarban. Később Belsazar és Darius királyok udvarában is álomfejtőként tevékenykedett. Azonban Darius egy rendeletére Dánielt oroszlánok közé vetették, és mondták neki: „A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (Dán. 6,16). Másnap reggel Dánielt élve találták az oroszlánveremben, mire szabadon engedték, és helyére az őt oda juttató embereket vetették.

Ie. 8-ban született Betlehemben az a mágus, aki nagy jelentőségű folyamatokat indított meg a világban. Josua ben Miriamnak, vagyis Miriam fia Jézusnak hívták. Története mindenki számára jól ismert, így csak néhány fontosabb eseményre szeretném felhívni a figyelmet. Jézust 13 éves korában mutatták be a templomban (Bar Micvah), és a visszafelé úton megszökött szüleitől. Egy bölcsekből álló szűk körbe vitték el, ahol 3 nap után a bölcsek mesterüknek kezdték nevezni Jézust. Mint tudatos inkarnáció, tisztában volt a mágia minden tudásával, csillagászattal és aszt-rológiával, gyógymódokkal és halált okozó beavatkozások módjaival egyaránt. Innentől kezdve Jézus útja nem ismert, egészen 30 éves koráig, mikor elkezdte tanítói tevékenységét. A budd-hista tanok szerint Jézus Indiában töltötte ezt az időt, a buddhizmus tanulmányozásával. 3 évig próbálta megújítani a zsidó vallást, de tanait csak kevesen ismerték el. Gondolatainak hatása kétezer év után, napjainkban is érezhető.

Ekkoriban írták le Izraelben a Széfer Jecirát, az Alakítás Könyvét, mely a Kabbalának az első, egyben legjelentősebb műve, és amely alig 300 betűből áll. Ekkortól indul a Kabbala története, mely közben több jelentős könyvvel bővült ki.

Ezenközben a művelt nyugati világban is dívott a mágia, a jóslás. A görögök - közöttük is kiemel-kedő szerepet játszott Asclepios - megteremtették az orvostudomány modern alapjait, Delphoi-ban pedig híres jósda működött, ahol a papnők egy földhasadék kábító kipárolgásaitól transzál-lapotban mondták el az érdeklődőnek a jövendőt. Az is bevett szokás volt, hogy a kérdező fel-tette kérdését, utána pedig a templomban éjszakázott. Álmában megkapta a választ, ami leg-többször számára érthetetlen szimbolikus álomként érkezett. A papok reggel segítettek az álom megfejtésében.

Rómában ugyan sokkal világiasabb élet folyt, mégis divat volt az „istenek véleményét” kérni egy-egy hadjárat vagy fontos esemény előtt. Erre szolgáltak az Augurok, a madárjósok, akik a mada-rak viselkedéséből, illetve egy-egy madár kibelezéséből, a belső szervek állapotából próbálták megjósolni a várható kimenetelt.

A középkorban a mágia már nem lehetett intézményesített, hiszen a kereszténység, ami hama-rosan mindenütt államvallássá emelkedett, nem járult hozzá a mágia műveléséhez. Az első korai titkos társaságot a gnosztikusok alkották, akik a korai keresztény hagyományrendszer mellett átvették az egyiptomi mágia ismereteit is. Legismertebb fennmaradt művük a Nag Hammadi kó-dex, amelyben új, az addigitól teljesen eltérő világnézeti elveket írtak le és adtak közzé. Tartal-mazta még a Jézus előtti és közvetlen utána következő időszak eseményeit, olyan evangéliu-mok, melyek kimaradtak a Bibliából, sőt szexuális tanácsok is.

A pápák sorát jósolta meg Malachiás (1094-1148), aki jól azonosíthatóan felsorolta Szent Péter óta az összes pápát, persze nem név szerint. Azonban olyan jelzővel illette őket, aminek alapján pontosan felismerhető a pápák hosszú sora. A jelenlegi pápát, II János Pált, akinek a születése napján napfogyatkozás volt, „De Labore Solis”-nak nevezi. Malachiás szerint őutána már csak két pápa követi egymást Szent Péter trónusán. Az utolsó pápát így emlegeti: „Petrus Romanus”, vagyis a római Péter. Érdekesség, hogy a jóslat szerint ugyanúgy fogják hívni, mint a hagyomány szerinti elsőt.

A középkor nagy filozófusainak többsége is ezoterikus volt, hiszen mi vihette volna jobban előre a világot, mint a rejtélyes ismeretlen felfedezésének vágya. Ilyen filozófus volt Roger Bacon (1214-1294), aki elítélte a mágiát, noha maga is mágusként tevékenykedett. Megjósolta az év-századokkal később épített közlekedési szerkezeteket, a motor hajtotta autókat, a repülőgépeket, az emelődarukat, a tengeralattjárókat, és még sok más technikai vívmányt. Az alkímiát elfogadta, sőt maga is kutatta az aranycsinálás módjait. Bacon szerint az asztrológia forrása a Szentírás, és ez teszi törvényessé annak használatát.

A XIII. században virágzott a Templomosok rendje, mely keresztény egyházi rend álcáját öltve végezte különös tevékenységét. A rend nagymesterét, Jaques de Molay-t V. Kelemen pápa IV. Fülöp francia király, és kancellárja, Guillame de Nogaret segítségével ítélte halálra, kimondva ezzel egyidőben a rend feloszlatását. A nagymestert máglyán égették meg Párizsban, aki utolsó szavaival megátkozta a három embert: „Egy éven belül Isten itélőszéke elé idézlek benneteket”. Átkát kiterjesztette a király utódjaira is. Mindhárom megátkozott meghalt egy éven belül, és meg-kezdték uralkodásukat az elátkozott királyok. Rövidesen Fülöp mindhárom fia, és azok fiai is meghaltak, ekkor halt ki Franciaországban a Capet uralkodóház.

1378-ban született Christian Rosenkreutz, aki a legenda szerint 107 évig élt. Ellátogatott a Szentsírhoz is, ez volt az az utazás, melynek során megtanult arabul, és megismerkedett az arab misztikával. Később Fezben telepedett le, ahol kabbalával, mágiával, fizikával, alkímiával és gyógyászattal foglalkozott. Innen utazott vissza Németországba, ahol 7 másik taggal megalakí-totta az első Rózsakeresztes társaságot. Halálakor sírjának bejáratára a következő feliratot he-lyezték el: „120 év múlva megnyílok”.

Johannes Trithemius (1462-1516) az angyalokkal is tudott társalogni, állította. A világ történetét korszakokra osztotta, melyek 354 évig és négy hónapig tartottak, és minden korszakot egy an-gyal felügyelt. Trithemius halott idézéssel is foglalkozott, I. Miksa császárnak megidézte nemrég meghalt feleségét. Ő tanította a középkor két nagy okkultistáját, Paracelsust és Agrippát.

Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1535) főműve az Okkult filozófia című könyv volt, amely nagy befolyást gyakorolt a nyugati mágiára. Ebben összefoglalta az okkultizmus addigi tudását, rendszerezte az elemeket, és rámutatott érdekes, de megfigyelhető összefüggésekre. Leírta, hogy a csillagjegyektől nem csak egyes emberek függnek, hanem egész tartományok és király-ságok is. Agrippa szerint a mágiához szükség van a vallás rejtettebb lényegének tudására. Val-lásfelfogása a kereszténység, az újplatónizmus és a kabbalizmus keveréke.

Theophrastus Paracelsus (1493-1541) volt az első, aki az orvostudományt, az asztrológiát, az antropozófiát, a teológiát, a misztikát és a mágiát egységbe tudta rendezni, és ezzel megmutatta ezt a lehetőséget az utókor számára. Betegei csodálatos gyógyulásokon mentek keresztül, bár orvostársai eretneknek, csalónak bélyegezték. Híresek voltak talizmánjai, melyek az asztrológiai hatások megerősítését célozták. Ásványok gyógyító hatásával kísérletezett, így hatására létrejö-hetett a gyógyszerkémia. Természetesen az alkímia sem hagyta hidegen, bár követőivel átala-kították azt. Vallották, hogy az alkímia feladata a tisztát elválasztani a tisztátalantól, így hozva létre új anyagokat. Ez az elv vezetett oda, hogy a későbbiekben az alkímia fő feladatának nem az aranycsinálást, hanem az ember megtisztulását tekintették.

Paracelsus halála után jelentek meg Christian Rosenkreutz-nak tulajdonított írások, köztük a Kémiai mennyegző. Mivel ekkoriban éppen eltelt a Rosenkreutz halálától számított 120 év, így erős mozgolódás támadt az alkímisták között. Újra létrejött a Rózsakeresztes társaság, immár a kor legjelentősebb szabadkőműves páholya.

A híressé vált franciországi jós, Michel de Nostradamus (1503-1566) Centúriáiban (százszor négysoros verseiben) asztrológiai módszerekkel jósolta meg a jövő lehetséges eseményeit. Megvizsgálta az addig bekövetkezett történésekkor fennálló asztrológiai helyzetet, majd megke-reste azt az időpontot, amikor hasonló bolygóállás következik be, végül az eltérésekből követ-keztetett a majdani eset helyére. Mint azt tudjuk, jóslatai meglepően pontosan beváltak, bár ter-mészetesen mindent ő sem tudott hibátlanul előrejelezni.

A tizenhatodik században John Dee (1527-1608) hívta még fel magára a figyelmet - miután vé-gigutazta Európát, és megismerte a mágia több területét -, aki 1551-ben hazatért Angliába, és elkészítette a trónra lépő Mária királynő horoszkópját. Ekkor fekete mágia miatt letartóztatták, de Erzsébet közbenjárására szabadlábra került. Erzsébet királynő uralkodása alatt udvari asztroló-gus és okkult szakértő lett. Később csatlakozott hozzá Edward Kelly, aki rendelkezett az alki-misták csodaszerével, a Vörös Oroszlán nevű porral, mely az aranycsinálás legfontosabb kelléke volt. Az általuk megidézett angyalok beavatták őket az enochiánus mágia tudományába, mely általuk került felszínre és maradt fent napjainkig.

1717-ben az angliai Stonehenge-nél összegyűltek a magukat a druidák leszármazottainak tartó emberek, akik a szabadkőművesek ellensúlyozásaként újraélesztették a druidizmust.

A XVII. század végén élt Saint Germain gróf, akiről szinte semmit sem tudunk, sem a születését, sem halálának évét. Annyit tudunk mindössze, hogy rendkívül gazdag volt, és állítása szerint 2000 éve élt ekkoriban. A misztikusokat sokat foglalkoztatja a mai napig személye, mivel feltéte-lezhető, hogy ő valójában Rosenkreutz volt, sőt előtte is már sok néven élt. Saját bevallása sze-rint birtokában volt a Vörös Oroszlán, az örök élet elixírje, így nem is csodálkozhatunk ezen a feltételezésen.

A mágia igazi újjáéledése a XIX. század közepén kezdődik, amikor egy franciaországi papnö-vendék, Alphonse Louis Constant, ismertebb nevén Eliphas Lévi Zahed (1810-1875) megírta A mágia története című könyvét. Az újkori mágia a következő építőelemekből táplálkozott:
1. A hermetikus alapelvek, és a ráépülő alkímia
2. A Kabbala, és az abból eredő Tarot
3. A varázskönyvek mágikus szertartásai
4. A rózsakeresztes rend ezoterikus eszméi
5. Keleti utakon tapasztalt kultuszok, a jóga, a taoizmus, a zen és a szufizmus
6. Népi mágiák, a boszorkányság tudománya
7. A természeti népek sámánizmusa

Eliphas Lévi felállította a mágia három alaptörvényét, mely a következőképpen szólt:
1. A megfelelések törvénye, amely a makro- és mikrokozmosz strukturális azonossága, az állatövi jegyek, a bolygók és az emberi testrészek megfeleltetése
2. Az akaraterő törvénye, amely az emberi akaraterő mindent megmozgatni tudó erejéről szól
3. Az asztrális fény, az univerzális életenergia törvénye, mely szerint a mindent átható energia áll a hátterében a természetfeletti jelenségeknek.

1885.-ben megtalálták a rózsakeresztesek első öt fokozatának és beavatásainak leírását, majd ennek eredményeként Londonban megalakult az Arany Hajnal Hermetikus Rend, (Golden Dawn) mely komoly befolyással volt a mágia későbbi történetére. A Rend tagja volt Arthur Edward Waite (1857-1942), aki Pamela Colman Smith művésznővel megalkotta a modern kor első Tarot kár-tyáját, a Rider-Waite Tarot-t. Másik jelentős tagja Aleister Crowley (1875-1947), aki a Kabbala jelentős értelmezése után Lady Frieda Harris művésznővel elkészítette a másik jelentős Tarot csomagot, a Crowley Thoth Tarot-t, és megírta kabbalisztikus értelmezését Thoth könyve cím-mel.

Német földön Guido von List (1848-1919) volt az úttörője a mágia reneszánszának. List a rúna-mágiát keltette ismét életre A rúnák titka című könyvével. Fontos hatása volt az Új Templomosok Rendjének (Ordo Templi Orientis) is, melynek vezetője, Jörg Lanz von Liebenfels (1874-1954) szélsőségesen antiszemita, ugyanakkor a Kabbala mélységes tisztelője is volt. Könyvében meg-vetette az alapjait az ariozófiának, az árja faj felsőbbrendűségét taglaló irányzatnak. Kikelet című okkultista folyóiratának előfizetője volt Hitler is. Az első világháború után megalakult Németor-szágban a Thule csoport, mely a sátánizmust tűzte ki zászlójára, fekete mágiát és szexuál mági-át űztek. Hitler ennek a csoportnak lett tagja. Nemzetiszocialista mozgalmának zászlaja, a vörös alapon fehér kör, benne fekete horogkereszttel, mágikus alapon lett kiválasztva.

Crowley, aki az újkori mágia legjelentősebb, egyben legvitatottabb alakja, miután megvádolta őt az Ordo Templi Orientis németországi vezetője azzal, hogy napvilágra hozta a rend titkos tanítá-sait, bebizonyította, hogy nem is ismerhette ezeket a titkokat. Ezután Crowley-t kinevezik a rend angliai nagymesterévé. 1925-ben Németországban az egész rend nagymesterének nevezik ki, amivel a rend sok tagja nem ért egyet, és ez szakadáshoz vezetett.

A XX. századi ezotéria egyik legjelentősebb alakja Carl Gustav Jung (1875-1961). Foglalkozott a kollektív tudattalan tanulmányozásával, eközben megalkotta az archetípusok elméletét. Érdeklő-dött az asztrológia iránt, majd megismerkedett a gnoszticizmus tudásával. Az alkímiát Jung elő-ször ostobaságnak tartotta, később álmai hatására érdekelni kezdte, míg végül a téma szakértő-jévé vált. 1913-ban egy páciense és tanítványa, Antonia (Toni) Wolff a szeretője lett, és megis-mertette a keleti filozófia rendszerével. Megtanult mandalákat rajzolni, megismerte a taoizmus világnézetét, és a Ji Csing rendszerét. Később az indiai kultúra felé fordult, és megismerte a hinduizmust, a jógát és a buddhizmust. Írásaiban népszerűsítette ezeket az irányzatokat, így könnyebben válhatott az addig idegen keleti kultúra a nyugati mágia részévé.

A XX. század közepén G. B. Gardner megjelentette a Jelenkori boszorkányság című könyvét, melynek köszönhetően megszületett egy ősi alapokon nyugvó újfajta boszorkányság, a Wicca. Tudásukat az ősi európai vallás, a boszorkányság, a Nagy Istennő kultusza, a középkori boszor-kányperek jegyzőkönyveiből kiolvasható igazság, a nyugati ezotéria tanai, a rituális mágia szer-tartásai és a népi hagyományok alkotják.

A XXI. század elején divattá vált az ezoterika, így ma már szabadon szervezkedhetnek a mágiát művelők. Ennek köszönhetően ismét virágkorát élheti a mágia, mint annak idején Atlantiszban…